2015. augusztus 16., vasárnap

***Szünet***

Sziasztok! 
Nagyon sajnálom, hogy csak ennyi idő után jelentkezek, de elképesztően zsúfoltak a napjaim a munkám miatt. Úgy döntöttem, hogy most be kell jelentenem egy kis SZÜNET-et, mert fogalmam sincs, hogy mikor fogok tudni legközelebb posztolni. Reményeim szerint szeptember közepe felé jelentkezek... Nagyon sajnálom, és remélem nem pártoltok el tőlem. Nemcsak a munka miatt nehéz nekem ez az időszak, a barátom szeptemberben kiköltözik külföldre egyetem miatt, és amíg nem megy el, szeretnék vele annyi időt tölteni, amennyit csak tudok. Még egyszer elnézést mindenkitől, nem akarom, hogy csalódjatok bennem. 
Remélem mindenkinek jól telik a nyara, élvezzétek ki ezt a maradék két hetet. 
Még egyszer sajnálom. :(
Puszi:* 

2015. augusztus 6., csütörtök

37.rész - Az éjjeli látogató

Már fél kettő volt, de még mindig a kocsmában voltunk. Nyugodt voltam, mert Olival és Tomival egy helyen laktunk, szóval remélhetőleg nem kell majd egyedül hazamennem. Kikaptam egy tálcán a három italt amit kértem, aztán visszamentem a helyünkre. Jankának és Levinek odaadtam a poharakat, és a visszajárójukat, a pulttól láttam, hogy smárolgattak amíg én nem voltam itt. A Ligeti fiúk elmentek egy másik asztalhoz...értettem miért.
- Mindjárt jövök -mondtam nekik. Ezek szerint felbomlik az érdekes, de meglepően kellemes társaságunk. Janka rám mosolygott, Levi pedig bólogatott: egyikőjük sem tartott vissza. Elindultam a piámmal az asztalok felé, ahol a többi TParty-s srác volt. Voltak akiket ismertem, és voltak akiket nem. Milán asztalához nem akartam odaülni, a Ligeti srácok pont a másiknál ültek. Már épp elindultam volna oda, amikor megláttam, hogy Bence ott áll a bárpultnál, ahonnan én épp eljöttem. A kezemben volt a tálca, Bencével pedig szívesen beszéltem volna, úgyhogy elindultam felé.
- Szia -köszöntem neki, és letettem a tálcát a bárpultra.
- Már találkoztunk -mondta, de nem is nézett fel rám. Imádom a kedves stílusát.
- Beteg vagy -motyogtam az orrom alatt, és ott akartam hagyni, de megfogta a vállam. Amikor visszafordultam felé, már rám nézett.
- Iszol valamit?
- Igen, ezt -mutattam meg neki a poharamat.
- Egy üveges Heineken-t! -rendelt közben a pultos fiúnál, aki aztán rám nézett. Na, ő sokkal szebben mosolygott mint Bence. - Miért jöttél ide?
- Csak visszahoztam a tálcát -vágtam rá rögtön.
- Miért maradtál itt?
- Zavarok? -kérdeztem vissza. Nem mondott semmit, ezért folytattam. - Alig ismerek itt valakit....Leviék elvannak...Milánhoz nem szeretnék menni.
- Gyere ki velem egy cigire... aztán én lelépek, szóval keress valaki mást!
- Rád sincs szükségem!
Bence elvette a sörét, aztán amikor visszafordult felém, csak megrántotta a vállát.
- Akkor nem is jössz?
Dehogynem mentem. Pár perc múlva már a kocsma előtt álltunk. Ő cigizett, én nem kértem.
- Még nem köszöntem meg -szólaltam meg.
- Mit?
- A mentőakciódat a szülinap után...szóval nagyon köszönöm.
- Semmiség.
- Mindig te teszel fel hülye kérdéseket, nekem is lehet egy?
- Rajta!
- Azt mondtad, hogy nem bírsz...rögtön utána. Miért?
- Mert így van.
- Komolyan nem bírsz? Milyen okod van rá? -tettem fel gyorsan egymás után a két kérdést.
- Elején nem voltál szimpi.
- És most?
- Egy fokkal jobb -mondta, aztán ledobta a csikket a földre. - Elérhetetlen vagy, talán az nem tetszik.
Ez a kijelentése meglepett. Elérhetetlen? Azt meg hogy érti?
- Kifejtenéd?
- Nem.
- Bence! Én tényleg nagyon bírlak téged...annyira bunkó vagy, és minden harmadik kijelentéseddel megsértesz valakit, de bírlak. Nem értem, hogy te miért utálsz, de...
- Nem utállak -szólt közbe.
- Miért vagyok elérhetetlen?
Nem mondott semmit, csak odatette a fejem mellé a kezét a falra, aztán egy kis idő után a másikat is. A fejem beszorult a karjai közé, zavartan néztem fel rá. Ez rossz döntés volt, mert az ajkaink így már túl közel kerültek egymáshoz. Megint. A mellkasánál fogva eltoltam magamtól.
- Látod?
- Mit? -kérdeztem vissza. Abban a pillanatban nyitódott a kocsma ajtaja, pár srác jött ki rajta, Oli is köztük volt.
- Én megyek haza, jó volt a buli -kihallatszott, hogy ironikusan mondja.
- Lilla? Jössz velünk? -kérdezte Oli, Tomi is akkor lépett ki.
- Egy perc -mutattam az ujjammal is. Bence még ott volt, de kicsit arrébb sétált.
Már tudom mire gondolt, és különleges izgalom futott át rajtam. Meg akartam ismerni, beszélgetni akartam vele. Annyi kérdésem lett volna hozzá.
- Bence! -odafordult felém, és széttárta a karjait. - Egyáltalán nem vagyok az...legalábbis azután, hogy ismerek valakit. Téged pedig nagyon meg szeretnélek ismerni... -nem mondott semmit, csak várta, hogy kibökjem amit akarok. Még én sem tudtam pontosan, hogy az mi is...- Gyere át!
Ezen meglepődött, de én is, úgyhogy gyorsan folytattam.
- Tomi tuti felnéz, ott van Mia, az unokatesóm...hátha jobban fogod magad érezni, mint itt.
- Öhmmmm...inkább most kihagyom, de nektek jó szórakozást- válaszolt. Rá sem néztem, és elfordultam, hogy elinduljak.
- Te vagy az elérhetetlen -mondtam halkan.
Nem köszönt, és én sem neki, csak odasétáltam Tomiékhoz.
- Ki van ott?
- Bence -mondtam a srácnak, aki kérdezte.
- Nem jön?
- Nem -ráztam meg a fejem. - Nem erre lakik.

~O~

Megmostam a hajam, és a fürdőből hallottam, hogy csörög a telefonom a szobámban. Már nem a zuhanyzóban voltam, ezért törülközőben odasiettem a szobámba. Mia aludt, és nem akartam felébreszteni.
Egy ismeretlen szám volt a kijelzőn. de kíváncsi voltam, hogy ki kereshet hajnali háromkor, ezért felvettem.
- Haló -szóltam bele, és közben becsuktam a szobám ajtaját.
- Le tudsz jönni? -hallottam egy ismerős hangot a telefon túloldalán. Bence volt az.
- Honnan van meg a számom?
- Ez most komolyan érdekel? -érdekelt, de úgy látszik, nem akart válaszolni.
- Hol vagy?
- A házatoknál...ahol a múltkor a buli volt.
- Hogy hogy?
- Most kérdezgetsz, és itt fogok szobrozni reggelig, vagy lejössz? -elmosolyodtam. A hajam vizes volt, és még fel sem voltam öltözve.
- Gyere fel te, de várj egy kicsit...
- Most szórakozol velem?
- Harmadik emelet, négyes ajtó -mondtam neki. - Ne csengess inkább elmondom a kapukódot.
Közben kivettem egy rövid gatyát, egy toppot, és fehérneműt a szekrényből. Lediktáltam Bencének a számjegyeket, és még egyszer szóltam neki, hogy ne siessen, Villámgyorsan felöltöztem, a törcsivel pedig áttöröltem a hajam. Belenéztem a szekrényem tükrébe, és megállapítottam, hogy muszáj feltennem egy kis szempillaspirált. A törcsit visszadobtam a fürdőbe, aztán odamentem a bejárati ajtóhoz. Már itt kell lennie... lenyomtam a kilincset, és ahogy sejtettem Bence ott támaszkodott a szemben lévő korlátnál.
- Azt hittem sosem nyitod ki.
Eldöntöttem a fejem. Nem hiszem el, hogy mindig kötözködik. Megfogtam a kulcsom, és becsuktam az ajtót.
- Mit keresel itt?
- Te hívtál.
- Azt mondtad nem jössz.
- Mégsem így történt -válaszolt, a beszélgetés közben végig engem nézett. - Zavarlak?
- Te sosem -mondtam ironikusan, aztán elnevettem magam. - Mégis bírsz.
Megvonta a vállát, és összefonta a mellkasa előtt a kezeit.
- Mi van? -kérdeztem, mert nagyon nézett.
A hátam mögött nyitódott az ajtó, Mia kukkantott ki rajta.
- Bocsiii -fordultam rögtön felé.
- Mikor jöttél?
- Már vagy negyven perce.
- Tomi? -kérdezett rá a barátjára. - Írt sms-t, hogy átjön.
- Annyira aludtál, hogy elment haza.
- Oh...lehet átmegyek hozzá.
- Mindjárt három! -mondtam neki.
- Szerintem örülni fog nekem -kacsintott rám. - Oh, helló! -köszönt Bencének, aki mosolyogva intett neki.
- Jézus, te tudsz mosolyogni? -kérdeztem, amikor Mia már eltűnt az ajtó mögött. - Gyere be!
Követett, a nappaliban fordultam először felé.
- Akkor reggel jövök -mondta Mia, aztán adott egy puszit az arcomra.
- Szia -köszöntünk neki.
- Ülj le nyugodtan, kérsz valamit?
 - Nem, köszi -mondta, és leült középen a kanapéra. Felmértem, hogy melyik oldalon van több hely, és végül úgy láttam, hogy a jobb oldalt, ezért odaültem. Felhúztam a lábam törökülésbe, és szembe fordultam vele.
- Akkor most kérdezgethetlek? -néztem rá.
- Nem hiszem- válaszolt.
- Ne mááár -biggyesztettem le a szám. Akkor minek jött?
- Máskor?
- Oké -bólintottam. - Mit akarsz csinálni?
- Oh, lennének ötleteim...de mit szólsz egy filmhez?
- Ott vannak a DVD-k -mondtam neki.

Arra keltem, hogy világos van, elfelejtettem lezúzni a redőnyt a szobámban. Rögtön eszembe jutott a tegnap éjszaka, és idegesen kezdtem keresni Bencét. A szobámban nem volt, ez jó jel...fogalmam sincs mikor jöttem be ide. Összekötöttem a hajam, és kimentem a nappaliba. Hát igen...Bence itt aludt a kanapénkon elterülve, már emlékszem, hogy mindketten bealudtunk a filmen.
Gondolkoztam, hogy felébresszem, de úgy voltam vele, hogy úgyis felkel, ha majd mozgok a lakásban. Elmentem lezuhanyozni, aztán a fürdőben gyorsan kisminkeltem magam. Még törülközőben voltam, amikor visszamentem a szobámba. Bence még mindig ugyanolyan pozícióban aludt, amikor elsétáltam a nappaliban. Becsuktam az ajtóm, és felöltöztem. Már épp a tükörben csekkoltam magam, amikor Bence kinyitotta az ajtómat két kopogás után.
- Jó reggelt! -mosolyogtam rá.
- Helló! -mondta mély hangon, aztán leült a beágyazatlan ágyamra.
Mintha ott sem lett volna, folytattam a készülődést, odamentem a kis asztalomhoz, és választottam két ezüstfülbevalót. Már betettem őket, amikor láttam a tükörből, hogy  feláll, és odasétál hozzám.
- Csináljak kávét?
- Nem kell, nem iszok.
- Magamnak akkor csinálok!
- Oké...
- Rémes volt a film -mondtam, amikor felé fordultam. - Tudtam, hogy nekem kellett volna választanom.
- Mi bajod van a Torrente 4-el?
- Minden -válaszoltam. - Remélem azért te jól érezted magad...
- Szokatlan volt...általában nem szép lányok kanapéin ébredek, hanem szép lányok ágyában.
- Hát most nem jött össze -válaszoltam neki, aztán elnevettem magam. Egyik percben flörtöl, aztán bunkó, és beszólogatós. Nem tudok kiigazodni rajta. Elgondolkoztam...tegnap egy percig sem volt bunkó velem, még a kocsmában is teljesen elviselhető volt.
- Azt hiszem te nem csak bírsz, hanem kifejezetten kedvelsz engem! Kedves voltál velem tegnap, és most is jófej vagy -állapítottam meg. - Ha ilyen tempóban javul a kapcsolatunk hétvégére a legjobb barátom leszel.
- Azt meghagyom Levinek, köszi. Bár ha a legjobb baráthoz smárolás is jár...vagy esetleg több is? -kérdezett vissza, és láttam, hogy csak ugyanúgy húzni akar, mint én őt, ezért felhozta a tegnapi kocsmás témát.
- Jaj az olyan ciki volt, Levi tök hülye.
- Héé, én jót szórakoztam.
- Nem úgy néztél ki -sosem úgy néz ki.
- Ligeti Tomi is? Mia barátja?
- Én voltam előbb, jó? -nevettem el magam.
- És Oli?
- Olival bonyolult volt...majdnem összejöttünk, aztán kiderült, hogy aznap este smároltam Tomival. Aztán jött...aztán jött Milán -fejeztem be.
Nem mondott semmit, és nem is kérdezett. Fogalmam sem volt, hogy tudja-e, hogy szakítottunk. Leült az ágyra, én pedig odasétáltam elé.
- Mennyire a barátod? Milán... Sosem beszélt rólad, de...
- Gyerekkorunkban a legjobb volt- szakított közbe. -...nagyon sokat voltunk együtt. Most viszont...annyira a barátom, hogy már nem bírom türtőztetni magam. Muszáj megcsókolnom az exét.
- Már megtetted -emlékeztettem.
- Az nem volt elég.

Sziasztok! 
Remélem meglepődtetek a végén, várom a véleményekeeet!:) Köszönöm azoknak, akik eddig is írtak, vagy pipáltak.:* 

2015. július 29., szerda

36.rész - Háromból négy

Sziasztok!
Most itt fent...:) Először is, elnézést szeretnék kérni mindenkitől, hogy csak most jelentkezek. A múlt héten elkezdtem dolgozni, és hétköznaponként 8 órákat dolgozok. Olyan fáradt vagyok, hogy esténként már alig látok... Próbálom tartani a heti egy részt, de most is megcsúsztam kicsit.><  
Nagyon szépen köszönöm a pipákat, feliratkozásokat (több mint 30!!<3) és hozzászólásokat, amiket írtatok. Mind nagyon jól esett, és sokkal jobban érzem magam tőlük. 
Remélem most is írtok nekem párat, hamarosan jelentkezek a folytatással...
Puszi mindenkinek:) 


Két nap telt el Milán szülinapja óta, azóta Mián és a tesómon kívül senkivel sem beszéltem, azok közül, akik ott voltak. Nem kerültem őket, csak végigdolgoztam a két napot, és ők sem kerestek...Milán sem. Rosszul éreztem magam miatt, mérges voltam a csók miatt, hogy beadtam neki a derekam. Nagy hibát követtem el, és ezennel józanon. Nem mondtam el senkinek. A Milán felé irányuló gyengeségemről csak Milán tud...Milán aki részeg volt a szülinapján, és lehet semmire sem emlékszik. Bár én is részeg lettem volna... de nekem nem volt mentségem. Valahogy mégsem volt erőm ezen agyalni, sokkal többet gondolkodtam a kinti történéseken. Az a srác...annyira megijedtem. Valószínűleg az őrök is segítettek volna, de nem voltak a helyzet magaslatán. Bence közbeavatkozott, és nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett volna velem, ha ő nincs ott. Megvédett, de talán kicsit túlságosan is. Behúzott a srácnak, kiabált az őrökkel, és nem tudtam hova tenni az agresszív viselkedését. Fura, de valahogy nem volt ijesztő...hogy is lehetett volna, ha megvédett attól a baromtól?
Nem tudtam erről beszélni...senkinek...a szüleimnek sem, és még Miának sem meséltem el. Reggel először eszembe sem jutott, aztán olyan volt az egész, mintha meg sem történt volna... Próbáltam elterelni róla a gondolataimat, nem lettem volna képes erről beszélni... Kerülni akartam ezt a témát, és mivel Bence nem keresett, nem is kellett erről beszélnem senkivel. Csak ő tud róla.

Ugye eljössz ma? Emlékszel, a fotózás... -megnyitottam a rövid sms-t, és alig hittem a szemeimnek. Komolyan sms-t ír? Másodszor pedig, tényleg azt akarja, hogy elmenjek a fotózásra? Megráztam a fejem. Milán idióta, ha azt hiszi, hogy ezzel a két mondattal eléri, hogy ott legyek. Tudom, hogy megígértem neki, de az régen volt.
Nem válaszoltam, pár perc múlva meg is szólalt a telefonom.
- Nem veszed fel? -kérdezte Mia. Megráztam a fejem, és leültem mellé a kanapéra. - Levi az!
- Levi? -kérdeztem vissza, és elvettem tőle a mobilom. Az már mindjárt más... - Szia -köszöntem a srácnak.
- Szióka. Megkaptad az sms-em? Megyünk együtt?
- Sms?
- Tparty-s fotózás...írtam...
- Várj egy kicsit.
Elvettem a fülemtől a készüléket, és megnyitottam az sms-eket. Ott volt Levi neve legfelül, ő írt... Miért láttam úgy, hogy Milántól jött?
- Itt vagyok?
- Na, jössz?
- Nem tudom, Levi... nem is vagyok Tparty-s, és már Milán csaja sem vagyok... Ő akarta, hogy menjek.
- Szerintem ez nem róla szól, és ha meg mégis, örülne neked... kérdezte tőlem, hogy jössz-e. A másik dolog... te is a csapatunk része vagy, annyi bulin ott voltál velünk.
- Aranyos vagy -mondtam neki, és elmosolyodtam.
- Tudod, hogy kellesz ahhoz a képhez, amit mondtam! Megígérted!
Nem csak Milánnak, hanem Levinek is megígértem, hogy elmegyek. Ez egy olyan fotózás, amin minden tagot lefotóznak, és csinálnak pár közös, party-sabb képet is magukról.
- Janka is jön...
- Tényleg kérdezte Milán, hogy megyek-e?
- Igen...
- De így kedvesen... vagy?
- Nem tudom...nem mondott semmit, de bárkit hívhatunk...és téged ő hívott...és én is...
- És én is -hallottam egy női hangot a vonal túlsó végén.
- Szia Janka! -köszöntem neki.
- Gyere, jó?
- Jó! -válaszoltam neki.
- Fél ötkor tali nyugatinál?
- Tökéletes -válaszoltam.

~O~

Fél öt előtt pár perccel már ott vártam rájuk. Nem volt kedvem a fotózkodáshoz, de arra az egy képre beállok, amit Levinek ígértem. Már éreztem, hogy ideje kimozdulni, illetve Milánt is akartam látni. Meg akartam nyugodni, azt akartam, hogy kedves legyen velem, és lássam, hogy minden rendben van köztünk.
A nyugatitól hamar odaértünk Levivel és Jankával az épülethez, ahová mennünk kellett. Egy raktárnak, vagy garázsnak tűnt kívülről az építmény, de tudtuk, hogy jó helyen járunk, mert sok ismerős arcot láttunk.
Peti rögtön beterelt minket, de ott sem kamerákat, lámpákat, és állványokat láttunk, hanem dobozokat, és dobozokat...tényleg egy raktárban tartották a fotózást.
- Arra! -tolta meg a hátamat Peti, hátra is fordultam felé morcosan, hogy ne nyomjon már ilyen erősen.- Jól vaaan, bocsi.
A fotós rész az egyik fal mellett volt felállítva, a fehér háttér előtt Tomi és Oli álltak, épp róluk csináltak képeket.
- A kedvenc srácaim- mondta Janka, és mindketten rájuk mosolyogtunk.
- Csáó -hallottam meg egy hangot a hátam mögül, és oda is fordultam, mert tudtam, hogy Milán az. - Puszi -hajolt oda hozzám.
- Szia -köszöntem neki.
Utánam Jankának is adott puszit, és az a pár másodperc pont elég volt arra, hogy elvigyorodjak, utána pedig eltüntessem az arcomról a mosolyt. Örültem annak, hogy Milán kedves volt velem, de nem akartam, hogy lássa.
- Te leszel a következő -mondta Jankának.
- A szupersztár mikor jön? -kérdezte Levi, aztán lekezeltek Milánnal. - Természetesen magamról beszélek.
- Sejtettem...Janka után jöhetsz...sokan vannak kint?
- Nem, egyáltalán nem.
- Azok akik már voltak egyénin! -mondta Peti.
- Mizu? -kérdezte Milán tőlem, és elindult az egyik irányba, odafordult felém, és gondoltam, hogy azt szeretné, hogy menjek vele.
- Semmi különös, dolgozok.
Bólintott egyet.
- Veled?
- Még heverem a szombatot - szombat....akkor volt a szülinapja. - Tetszett a buli?
- Nem annyira -ráztam meg a fejem. - Hamar leléptem.
- Azt észrevettem.
Elnevettem magam, egyikünknek sem állt jól a hűvösség.
- Ezt még gyakoroljuk, jó?
- Szerintem nem kell...jobban szeretem, amikor aranyos vagy -nézett a szemeimbe. - Nem kell ez a műsor...lehetünk még jóban.
- Jaaa -válaszoltam. - Barátok... -olyan kínosan hangzott, hogy elnevettem magam.
- Nem kell semmit erőltetni, de igen. Én a barátomnak foglak tekinteni...mindig...és jó, hogy eljöttél.
- Azt hitted nem fogok, mi?
- Tudtam, hogy jössz...ismerlek.
Megcsörrent a telefonja, és a fotós is elkezdte kiabálni a nevét.
- Menj! -mondtam neki.
- Este úgyis beszélünk! -megfogta a vállam, és kicsit megütögette, aztán elindult a fotós felé. A Ligeti fiúk pont végeztek, már Janka állt ott.
Meggondoltam magam a képekkel kapcsolatban, mégsem akartam rajtuk szerepelni. Lehetőleg egyen sem. Nem tatozok a Tparty-sok közé, én csak valakinek a valakije vagyok...de ezzel nem voltam egyedül. Tomi mellett ott állt Oli, nagy körben álltak a többi sráccal. Felém fordult, és láttam rajta, hogy annyira nem élvezi a helyzetet. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön ide. Várt pár másodpercet, és elindult.
- Helló -köszöntem neki.
- Szia -adtunk egymásnak két puszit, aztán egyszerre indultunk el a kijárat felé. - Hát te?
- Levi akarja, hogy rajta legyek az egyik képén...tíz csajjal tervezett valami beállást.
Oli elnevette magát, de közben folytattam.
- Szerintem kihagyom, nincs kedvem fotózkodni.
- Lehet jobban jársz.
- Kijössz velem? -kérdeztem meg tőle.
- Én is ezt akartam kérdezni.

Egész délutánt Olival töltöttünk. Kiemntünk gyrosozni, és mire visszaértünk a többiek nagyjából végeztek. Kitalálták, hogy menjünk el kocsmába, és mi sem ellenkeztünk.
Annak ellenére, hogy ez egy Tparty-s buli volt, mi egy külön társaságot alkottunk öten, egész este együtt ültem Jankával, Levivel, Olival, és Tomival. Sorra rendelték a fiúk a söröket, és mi is iszogattunk Jankával, hangosan röhögcséltünk, sztorikat meséltünk, és szinte már csatázni kellett azért, hogy valaki megszólalhasson.
- Rád sem ismerek -mondtam halkan Olinak. A többiek épp Levivel voltak elfoglalva.
- Miért?
- Annyit dumálsz...
- Borzasztó vagyok, mi?
- Igen, mert nem tudok miattad beszélni -válaszoltam. Elnéztem oldalra, három-négy nagy asztalnál ült a társaság többi része, Milánék asztalát figyeltem egy kis ideig. Ott volt ő, épp Bencével ölelkeztek össze, aki akkor érkezhetett meg.
- Most is tudnál -szólalt meg Oli, és akkor visszafordultam felé.
- Lilla, ugye? Sound-on a házban?
- Mi? -kérdeztem vissza Levitől, mert ugye nem figyeltem a sztorijára.
Közben ő felállt, mert Bence hozzánk is odajött. Köszönt a srácoknak, meg a bárpult is mögöttünk volt.
- Nincs kicsit késő? -kérdezte tőle Levi. - Elaludtál, vagy mi?
- Jó ez -vonta meg a vállát Bence.
- Srácok ki kér sört? -kérdezte Tomi. - Ez a kör az enyém.
Mindannyian kértek, Bencét közben Levi leültette Tomi helyére.
- Lányok, valamit?
- Semmit, köszi.
Úgy döntöttem, hogy én viszont kérek valamit, de meg akartam nézni a kínálatot.
- Elmegyek veled -mondtam Tominak.
Pár perc múlva visszamentünk az italokkal, Bence addigra fel is állt. Valahogy nem örültem neki, hogy el akar menni. Furcsálltam is, miért nem marad...
- Nem is tartozol ebbe a körbe -mondta neki viccesen Tomi, és hátba veregette.
- Köszi a sört.
- Ja inkább Milán jöhetne -röhögött Levi.
Furcsán néztem rá, nem értettem, miért célozgat...
- Nem úgy értettem -nézett rám. - Csak ha itt lenne akkor ez az asztal lehetne a te asztalod...Jankán kívül itt már mindenkivel smároltál nem? - kérdezte Levi, én meg azt sem tudtam, mit válaszoljak hirtelen. Valószínűleg mindenkit annyira meglepett ez a kijelentés mint engem, először kínosan összenéztünk Tomival, aztán ijedten kaptam a tekintetem Bencére. - Szóval te nem tartozol ide -nézett fel rá Levi...dehogynem tartozik...de ezt szerencsére csak mi ketten tudjuk...és persze Levi, aki rám vigyorgott. Ugye nem tervezi elmondani, hogy Bencének igazán van helye ennél az asztalnál?
Janka szólalt meg először:
- De köcsög vagy!
Éreztem, hogy mellettem Olinak rázkódik a válla, és én is elnevettem magam. Odahajtottam a fejem Oli karjához, olyan ciki volt ez a helyzet, de mégis vicces. Itt ült a legjobb barátom, egy testvérpár, akik körül az egyik az unokatesóm barátja...és én tényleg smároltam már mindhárom fiúval. Aztán ott állt a negyedik, rá fel sem mertem nézni. Az a csók...az a legrosszabb mind közül. Azzal a csókkal csaltam meg a barátomat, aki pár méterre tőlem ült.
- Bocsánat -mondta Levi, de addigra mindannyian nevettünk.
- Lilla és a kalandjai -szólalt meg Tomi, láttam rajta, hogy próbálta eloszlatni a
feszültséget....feleslegesen, mert már nem volt az. Inkább kínos volt...kínos nekem, és nekik is kicsit. Felnéztem, Olival összemosolyogtunk, aztán Levi felé fordultam. Bence már nem volt ott.
- Utállak -néztem a legjobb barátomra.
- Ez nem ciki. Legyél büszke! Nézd már meg milyen jól nézünk ki! Sőt, Jankának is megvan kettőből három.
Megint elkezdtünk nevetni. Először nem tudtam, hogy Tomi vagy Oli a második, de aztán tanácsolták Jankának, hogy másszon ma este rá Olira. Ezek szerint neki Tomival volt valami.
- Mintha én rámásztam volna bármelyikőtökre is -mondtam halkan, aztán rögtön megbántam, mert nem akartam felhozni a Ligeti fiús balhézást... Szerencsére azóta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és Tomi elterelte a témát.
- Levivel mikor? Nem is hallottam róla.
- Ő volt a kamupasim...Kori előtt.
- Ja...azt hitte kamu volt -szólalt meg Levi, aztán mindannyian nagy röhögésben törtünk ki.

2015. július 18., szombat

35.rész - Már megint te?

- Csini vagy! -mondta Levi a belvárosi klub előtt, mert kijött elém és Zoli elé az épület bejáratához.
- Te is jól nézel ki -néztem végig rajta, aztán megöleltük egymást. 
- Itt vannak a karszalagok! -adott nekünk oda egyet-egyet, bár anélkül is beengedtek volna. Ismertek a TParty-sok, és én is ismertem őket nagyjából.
- Akarsz Milánnal talizni? -kérdezte Levi, amikor már bent voltunk az épületben.
Zolival összenéztünk. Én nem rajongtam az ötletért, és gondolom neki tök mindegy volt, de azért illene felköszönteni.
- Veszek piát, és odamegyek hozzá. Hol van?
- Hátul, tudod ott...
- Tudom! -válaszoltam. Már jártam párszor ezen a helyen.
- Beengednek?
- Persze, olyan a karszalagod.
Levi ott hagyott minket, mi pedig elmentünk a legközelebbi bárpulthoz. Amíg Zoli beállt a tömegbe, én nézelődtem, és ismerős arcokat kerestem az emberek között. Milán bulija nagy volt, de nem akkor mint amekkorára számítottam. Sokkal többen voltunk, mint Levi szülinapján, de ahhoz képest, hogy 11 körül volt, még nem volt teli a hely. A DJ felé fordultam, aki épp játszott, és figyeltem őt egy ideig. Azon gondolkoztam, hogy ő vajon Bence-e, amikor odaért hozzám Zoli.
- Mit nézel ennyire? Kit látsz?
- Semmit...vagyis senkit -mondtam neki. - Ez Milánnak?
- Aha, ezt meg nekem -ivott bele a sörébe.
Milánnak hoztam egy apró ajándékot is, bent volt a táskámban, de akkor még nem voltam abban biztos, hogy odaadom-e neki.
Átverekedtük magunkat a tánctéren, összefutottunk pár emberrel a suliból, de nem álltunk le velük dumálni, mert siettünk a hátsó részbe. A TParty-s srác beengedett, és egy lépcsőn fel kellett menni. Ezen a részen is sokan voltak, itt majdnem minden második ember ismerős volt. Körülnéztem a legnagyobb teremben, Janka és Levi középen beszélgetett.
- Hali! -mentem oda, az öcsém addigra lemaradt valahol.
- Szia -ölelt át Janka.
- Milán? -kérdeztem.
- Bent van ott- mutatott az egyik ajtóhoz.
- Előbb lement -mondta Levi. - Két perce.
- Ja, én azt nem láttam!
Úgy voltam vele, hogy azért megnézem azt a szobát, amire Janka az előbb mutatott. Emlékeztem, hogy már én is voltam ott párszor Milánnal, vagy épp nélküle.
- Sziasztok! -köszöntem hangosan, mert a zene is üvöltött. Félhomály volt, és először úgy tűnt senki sincs itt a papírdobozok között, de aztán láttam, hogy a kanapén fekszik valaki. Csak egy fekete Nike cipő volt látható az én szögemből, ez akár Milán is lehetett. Előrébb sétáltam, és akkor rájöttem, hogy
nem, ő nem Milán.
Felemeltem a szemöldökeimet, és majdnem megkérdeztem Bencét, hogy ő meg mit keres itt, aztán rájöttem, hogy lehet több oka van rá, mint nekem.
- Már megint te? -kérdezte, miután felnézett a telefonjából.
- Milánt keresem -mondtam neki.
- Amint látod, nincs itt! -válaszolt, magához képest egész kedvesen... - Valami mással szolgálhatok?
Már épp azon gondolkoztam, hogy mit is szóljak be neki, amikor meghallottam Peti hangját a hátam mögül.
- Lillllaaa, de jó, hogy itt vagy! Ismeritek egymást? -átkarolt, és adott közben egy puszit, de én nem nagyon foglalkoztam vele. Tök részeg volt, azon is csodálkozok, hogy egyáltalán felismert.
- Milánt nem láttad?
- De! Nincs itt? -nézett körül, aztán bizonytalan léptekkel elindult a szoba hátsó részébe.
Bence csak megforgatta a szemeit, és megint elkezdett mobilozni.
- Nincs itt! -válaszoltam hangosan Petinek.
- Olyan okosak vagytok! -jegyezte meg Bence, és egyre biztosabb voltam abban, hogy ez a srác soha nem kerül fel a kedvenc embereim listára.
- Te meg olyan kedves!
Peti tényleg nem volt jól, úgyhogy letettem a Milánnak hozott italt az asztalra, aztán átkaroltam őt, és odakísértem a kanapéhoz. Mivel Bence nem vette le a lábát, még jobban örültem neki, hogy Peti nagy lendülettel szinte lezuhant a kanapé bal felére.
- Aúúú, b*zdmeeg! -káromkodott a srác, és a következő pillanatban már felült.
- Hol van a kék dosszié? -jött be Levi. - Jól van? -célzott Petire.
- Ott a dosszié -mutatta Bence. Milyen érdekes, valakivel normális hangnemben is tud beszélni...
- Ő pedig nincs jól! -válaszoltam én.
- Nincs meg? -kérdezte tőlem.
- Nincs -válaszoltam, és elindultam Levi után, de az ajtóban Bence elkapta a karomat.
- Mi van? -fordultam hátra. Levi ment tovább, észre sem vette, hogy bent maradtam...
Bencét meglephette az ideges válaszom, mert egy ideig csak hallgatott, aztán végül megszólalt.
- Mit mondtál Milánnak?
- Miről? -kérdeztem vissza. Csak eldöntötte a fejét, igazából tudtam mire gondol, és ezt ő is tudta.
- Egy ismeretlen srác...és igazat mondtam.
- Engem ismersz.
- Kuss már! -mondtam neki.
Mintha akkor jutott volna eszébe, hogy nem egyedül vagyunk. Visszasétáltunk Petihez, aki addigra eldőlt a kanapén.
- Elaludt -jegyeztem meg, de mire kimondtam megbántam.
- Micsoda megfigyelési képességek.
- Na, jó...nekem ebből elég volt!
- Fogsz még ma hallani rólam.
- Rólad?
- Rólam bizony. Majd éjféltől hallgasd, hogy milyen jó zenék mennek...
- Csak nem te leszel a Dj?
- Eltaláltad -fordult felém mosolyogva. Úrsiten...mosolyog.
- Nem hiszem, hogy annyira érdekelni fog... -vontam meg a vállam. - Na jó bulizást! -hagytam ott a szobában.
A tesómhoz mentem oda, aki valami sráccal álldogált a fenti részben. Alig telt el pár perc, amikor jobbra mutatott, és csak annyit mondott, hogy "Milán". Odafordultam, és egyáltalán nem az került a szemeim elé, amit vártam. Egy csajjal sétált éppen elfelé, és még hátulról is megismertem Esztit, akivel Milán előttem kavart.
- Az nem...? -kérdezte az öcsém.
- Eszti -válaszoltam, aztán nyeltem egy nagyot. - Tessék -nyomtam a kezébe az italt, amit elméletileg Milánnak szántam.
- Ugye most nem akadsz ki emiatt? -kérdezte a tesóm. A másik srác úgy tett, mint aki nagyon el lenne merülve a telefonja nyomkodásában, de engem az sem érdekelt, ha hallgatózik.
- Nem.... vagyis de... -néztem fel a tesómra. -Tudja, hogy utálom azt a csajt... fogadjunk, hogy öt perc múlva direkt Roxival fog táncolni...vagy...
- Hééé, nyugi! -karolt át a tesóm, és kicsit arrébb sétáltunk a számomra ismeretlen gyerektől. - Ezek a ribancok sehol sincsenek hozzád képest... ne legyél rájuk féltékeny! Egy percig sem!
- Menjünk oda Leviékhez! -mondtam Zolinak, és így tettünk.
Levivel, Jankával, Zolival bementünk a tömegbe táncolni, ahol megtaláltuk Gábort, és Marcit az osztályunkból. Nekik nagyon megörültem, sőt később Hanna is odajött hozzánk két barátnőjével. Nem ittam szinte semmit sem, de percről percre jobban éreztem magam, ellazultam az osztálytársaimmal, és Jankával. Már nem Milánon járt az eszem, hanem a barátaimon, a táncoláson, és a zenén... Odakaptam a fejem a Dj-emelvény felé. Nagyon tetszett a zene, és reménykedtem benne, hogy nem olyan ember játssza, akit utálok.
Átkaroltam Levit, és az emelvény felé fordítottam. Csak annyit tudtam kivenni, hogy egy fekete pólós fiú játszik, és egyedül van fent.
- Ki az? A Dj -tettem hozzá kicsit később.
- Mondtam, hogy Bence lesz ma...elmúlt már éjfél?
- Biztos -mondtam. - Csak ismerős volt.
- Fél egy van, akkor már tuti ő az. Elég jó, nem?
- De -válaszoltam annyira nem lelkesen, aztán folytattam a táncolást. Tényleg jó volt...meglepően jó. Egymás után következtek a kedvenc számaim, de azok is tetszettek, amiket nem ismertem.
Már elég régóta így táncolunk együtt, amikor éreztem, hogy egy kéz átkarol hátulról. Sejtettem, hogy Milán az, de amikor lenéztem, és felismertem a kézfejét, akkor rájöttem, hogy ez az átkarolás már annyira nem helyénvaló.
- Milán! -fordultam oda hozzá.
- Szia -adott egy puszit az arcomra, én pedig átfontam a karjaimat a nyaka körül, és megöleltem. Annyira jó érzés volt hozzábújni. Itt van velem, és nem a szőke vagy a barna ribanccal táncol.
- Boldog születésnapot!
- Édes vagy, köszönöm!
- Nem, nem vagyok az -mondtam neki. - Otthon hagytam az ajándékod...és..
- Örülök, hogy eljöttél -szakított félbe. Látszott rajta, hogy nagyon nagyon részeg, Levi is elkezdte itatni a szülinapost, ahogy odaért hozzánk.
- Milán! -hallottam a hangot oldalról. Milán összepacsizott mindenkivel, aztán elment táncolni.... Odanéztem....Eszti volt a mai nyertes. Legalább jó messzire mentek tőlünk. Levi rögtön átkarolt, de mondtam neki, hogy nekem nincs szükségem vigasztalásra.
- Szakítottunk, azt csinál, amit akar...
- Akkor legalább igyál velem valamit!
- Most valahogy nincs hangulatom! -motyogtam.
Pár számot még végigtáncoltunk lent, de utána mondták a többiek, hogy Milán a Dj pult mögött lesz felköszöntve, és akik ismerik őt személyesen, menjenek oda. Nem voltam biztos benne, hogy van-e egyáltalán kedvem felmenni, de Leviék húztak magukkal, és úgy voltam vele, hogy akkor már tökmindegy. Közös énekelés, torta, hatalmas ováció a lenti bulizóktól...pezsgő, aztán pezsgőlocsolás, és tortadobálás... minden volt. Oldalról figyeltem, és Kutasival beszélgettem, amikor azt vettem észre, hogy valaki megdobott egy szelet tortával. Az ismeretlen srác el is futott.
- Basszus -dobtam le a nagy szeletet.
Kutasi nem röhögött, csak elmosolyodott rajtam.
- Ez a kedvenc felsőm! -mondtam neki felháborodva.
- Hozzak vizet?
- Szerintem tökmindegy.
Elindultam a torta felé, hogy akkor már én is dobálok, de még egy szelettel megdobtak, és ezennel a hajam találták el. Dühösen fordultam oldalra, Zoli állt mellettem.
- Bocs -mondta. - Csak jól áll amikor mérges vagy...
- Szállj már le rólam! -emeltem fel a hangom, a nagy hangzavarban úgysem hallotta senki sem. - Nem lehet felfogni, hogy ez nem vicces?
Ott  hagytam a tesómat, és ki akartam menni a tömegből.
Már majdnem elsírtam magam, nekiütköztem egy csomó mindenkinek, és még le is öntöttek egy adag pezsgővel, amikor valaki magához ölelt. Milán behúzott hátra, egy függöny mögött álltunk, de
nem igazán láttam, hogy hogy kerültünk ide.
- Finom -mondta, miután leszedett a pólómról egy adag kaját.
- Milyen hülyeség már ez? Hogy nézek ki?
- Te vagy a leggyönyörűbb...még így is.
Lesütöttem a szemem, de ő felemelte az államat és a következő pillanatban megcsókolt. Ez egyfajta márnapokótanemértekösszeazajkaink csók volt.

A WC-ben kimostam a hajamból a trutyit, Janka is ott volt velem, mert ő is tiszta torta volt.
- Szóval beadtad a derekad? -kérdeztem, mert Janka épp azt mesélte, hogy holnap randiznak Levivel. - Sok időbe telt.
- Hát igen...de kíváncsi vagyok...és szerintem elég sokat komolyodott egy év alatt.
- Az biztos -válaszoltam. - Remélem nem cseszi el.
- Én is -nevette el magát Janka.
Siettünk, mert hatalmas volt a tömeg a mellékhelységben is, visszamentünk a TParty-soknak, és VIP-soknak lezárt részbe a barátainkhoz, de bár ne tettük volna.
- Ajaj -szólalt meg Janka, amikor meglátta.
- Semmiség -mondtam, aztán kifújtam a levegőt. - Szerintem nekem elég volt a buliból.
- Hogy mész haza?
- Hívok egy taxit -megöleltük egymást, de akkor már alig bírtam tartani a sírást. Alig öt perce még velem, most meg már Roxival smárolt ...ráadásul pont Roxival. Inkább Esztivel tette volna... Még a szórakozóhelyről megrendeltem a taximat, aztán kimentem az épület elé várni. Nem voltam egyedül, csomóan kint cigiztek, vagy gondolom vártak, mint én.
Leültem egy padra, de rájöttem, hogy még gondolkodni sincs erőm. Belefáradtam ebbe...belefáradtam mindenbe...az agyalásba, a bűntudatba, mindenbe....Milánba is. Megcsörgettem a tesómat, mert bűntudatom volt a kiabálás miatt...de annyira kiakasztottak ezzel a kajadobálással. Lenéztem a felsőmre, szerintem ki sem jön belőle a folt.
Felálltam, mert megállt az úton egy taxi, de rögtön bepattant két lány az autóba. Az nem az enyém -gondoltam.
-  Hé, cica! -hallottam a hátam mögül egy férfihangot. Sejtettem, hogy nem ismerős lesz, összefontam mellkasom előtt a karjaimat, úgy fordultam felé. Egy húszas éveiben járó srác közeledett felém, és rögtön folytatta. - Itt hagytak, vagy mi van? Én szívesen hazavinnélek....
Hátrálni kezdtem. Megijedtem, pedig tudtam, hogy sok gond itt nem történhet velem, mások is kint állnak, és nem hiszem, hogy mindenki ekkora barom, mint ez az arc.
- Nem vagyok rád kíváncsi -válaszoltam, de hallottam, hogy a hangom nem túl meggyőző.
- Jaj, most mit kéreted itt magadat? -kérdezte, és akkor már nagyon közel volt. Én odaértem az úttest szélére, és nem tudtam tovább menni. - Úgy megdugnálak, van fent a lak....
Ebben a pillanatban a srác eltűnt előlem, valaki egy mozdulattal ellökte onnan.
- Most eltakarodsz innen! -hallottam Bence hangját, aki el is indult az agresszív srác irányába. Addigra a többi ember is észbe kapott, odasétált hozzám egy lány, és megkérdezte jól vagyok-e. Bizonytalanul bólogattam, és néztem Bencét, ahogy odaér a sráchoz.
- Mi van, velem nem keménykedsz? Igazán férfias, gratulálok!
- Mit ugrálsz nekem kis pöcs, hány éves vagy? 15? Nekem te nem parancsolgatsz!
- Na, ezt kurvára meg fogod bánni! -Bence behúzott neki egyet a jobb kezével, a srác rögtön odanyúlt az arcához. Bence folytatta volna, de két sötét alak megfogták hátulról, és az ismeretlen gyerekhez is odarohantak. Felsikoltottam, mert azt hittem, hogy a haverjai azok, de a mozgásukból rájöttem, hogy ezek valami biztonsági emberek lehetnek. Mindkettőjüket lenyomták a földre.
Odafutottam Bencéhez, aki épp szabadulni akart, de a két negyvenes férfi könnyedén lent tartotta őt a földön.
- Nyugodj meg, és elengedünk! Te sem akarod, hogy hívjuk a rendőrséget!
- Beverjem a pofádat, vagy elengedsz? -kiabált vissza Bence, pont amikor én odaértem. Tudtam, hogy könnyen bajba kerülhet, és inkább nekem kéne beszélnem, mint neki.
- Elnézést! Kérem őt engedjék el, megvédett, mert az a másik srác...a másik zaklatott! -mondtam, és odasandítottam felé. Lenyomták a földre, és meg sem szólalt. -Kérem ne hívják a rendőröket, miattam volt minden... és ő nem ennyire tiszteletlen, csak ideges lett! Velem is így szokott beszélni! -folytattam.
- Lilla, most.. -kezdett volna valamibe Bence idegesen, de az egyik őr valószínűleg erősebben megszorította, mert felszisszent, aztán pedig letérdelt.
- Kérem! -néztem a másik pasira. - Ő nem veszélyes.
- Elengedhetjük, nem bent verekedett....de hogy érti, hogy magával is így beszél?
- A stílusa egyedi -mondtam. -....de sosem bántana, bízok benne -néztem le Bencére.
- A barátja?
- Nem -válaszoltam. - ...de talán miatta nem erőszakolt meg az az alak ott... és ismerem pár napja. Kérem, hadd menjünk haza!
Ez hatásos volt, a másik pasi elengedte Bencét.
- Vidd el innen!
- Hozzám sem nyúlhatnának! Nem is hívnák a rendőrséget, mert kurvára nem...
- Bence! -szóltam rá, és eltoltam.
Köszönés nélkül léptünk le az őröktől, a szórakozóhelytől pár méterre álltunk meg először.
- Nem hiszem el! Ezek mit avatkoztak bele? Hozzám sem érhetnének a kis gecik...lefogtak, megszorítottak....
Idegesen járkált, de nem volt félelmetes. Ő volt az, aki megmentett...el sem tudom képzelni, hogy mi történt volna, ha nincs itt.
- Bence -mondtam ki a nevét.
Felém fordult, közben mindkét kezével idegesen legyezte magát.
- Köszönöm -suttogtam halkan.
- Minden oké? Ugye egy ujjal sem ért hozzád az a rohadék?
- Nem. Épp időben jöttél.
- ...ha megtette volna, most visszamennék, és kiverném minden fogát.
- Kevesebb erőszak! -szólaltam meg.
- Hogy mész haza? -kérdezte.
- Taxi...de már tuti elment, amit hívtam.
- Hívsz újat?
Bólogattam.
- Helyes...
Felhívtam a taxitársaságot, és kértem még egy taxit. Amikor visszafordultam Bence felé, lent ült a földön. Felnézett rám, és kicsit mosolygott.
- Mi van? -kérdeztem tőle, mert ez olyan meglepő volt, hogy mosolyog.
- Levi mondta, hogy tetszett a zeném.
Megráztam a fejem.
- Az nem úgy volt!
- Dehogynem! Ez egy jó pont neked, de még mindig nem bírlak -mondta, és felállt. Nagy szemekkel néztem rá. Mi az, hogy nem bír?
- Tessék?
- Jól hallod...
- Na de miért?
- Mindig ez a sok kérdés... -rázta meg a fejét. - Hova hívtad a taxit? Az őrök mellett el kell még mennem?
- Nem, a metróhoz hívtam -válaszoltam, az pont a másik irányba volt.
- Elmegyek veled oda...amilyen szerencsétlen vagy, megint betalálna valaki...

Sziasztok! 
Nem fűznék hozzá túl sokat, Olin kívül mindenki szerepelt ebben a részben.;) 
Köszönöm szépen a sok megjegyzést, nagyon kedvesek voltatok. Most is kíváncsi vagyok, mit gondoltok. 
Puszi :* 

2015. július 11., szombat

34.rész - Szünet

Életem leggyorsabb felöltözése, és sminkelése után kisiettem a nappaliba, ahol a többiek voltak. Kínosan éreztem magam, de nem tudtam, hogy pontosan mitől is.
- Mehetünk -mondtam Milánnak.
- Oké.
- Szülinapon találkozunk! -mondta neki Tomi, aztán mindkét fiúval kezet fogtak. A szülinap. Tényleg. Milán a héten lesz tizenkilenc, és ugyanúgy ahogy Levinek, magának is szervezett egy hatalmas bulit, talán még nagyobb helyen, és még több emberrel. Kicsit rossz érzésem volt, hogy kiment a fejemből, de még abban sem lehetek biztos, hogy egyáltalán meghív.
- Sziasztok, srácok! -köszöntem.
A lépcsőházig csendben sétáltunk egymás mellett, Milán még csak rám sem nézett. Tudtam, hogy haragszik, és meg is volt rá az oka.
- Sajnálom -mondtam halkan. - Annyira elcsúszott a napom, nem is vettem észre, hogy már dél van.
- Filmezni volt időd -nézett rám.
- Sajnálom! Már mondtam!
- Komolyan? Így négyen filmezgettek? Mióta vagy te ennyire jóban Olivérrel?
- Te is jóban vagy velük! -emlékeztettem. - Most Olivérrel van bajod, vagy azzal, hogy nem készültem el időben?
- Igazából mindkettővel -válaszolt, aztán még gyorsabbra vette a tempót.
- Hogy érted?
- Elfelejtetted, hogy találkozunk, helyette pedig azzal a sráccal filmezgetsz, akiről azt mesélted, hogy régen bejött neked...sőt, ha jól emlékeszem még áradoztál is róla nekem májusban... -fordult felém, aztán kitárta a karját. - Baj, ha zavar?
Nem válaszoltam, csak mentem utána.
- Igen baj, mert amint láttad csak egy filmet néztünk. Ő a lakótársam barátjának a tesója...Tomi már szinte itt él, és összefutottunk -magyarázkodtam. Nem tudom mi lett volna, ha Milán arra is rájön, hogy még a Sound alatt is sokat járt Olin az eszem...amikor már elvileg vele voltam.
- Nem ő volt véletlen a buliban a srác?
- Milyen srác?
- Akivel smároltál... El is felejtetted? -kérdezte idegesen. - Nem Olivér volt az?
- Dehogyis! -vágtam rá, és rögtön görcsbe rándult a gyomrom, amikor eszembe jutott Bence. - Fogalmam sincs ki volt, Olit ismerem.
- Elég jól nem? Vele is volt egy kis...
- Hagyd már abba! -szóltam közbe, és felemeltem a hangon. Már a lépcsőház aljánál voltunk, nagy lendülettel kinyomtam az ajtót. - Azt hittem békülni jöttél.
- Én is azt hittem, de hidd el nem kellemes így itt találni téged.
- Így? Hogy? Fogd már fel, hogy csak filmeztünk! Négyen!
- A buliban nem filmeztél...
- A bulikban te sem filmezni szoktál! -emlékeztettem. - Angliában is buliztál egy párszor, nem? Legalább Roxi is ott volt? Elég részeg voltál hozzá? -tettem fel a kérdéseimet, ő pedig csak megfogta a fejét. Láttam rajta, hogy ideges, még sosem láttam ilyen idegesnek. A legjobb védekezés a támadás... ezért hoztam fel Roxit.
- Hagyjad már Roxit...
- Akkor te meg Olit...
- Azért az teljesen más. Roxi...Roxi engem egyáltalán nem érdekel.
- Azon a képen nem úgy nézett ki! -folytattam a kötözködést, de lehet nem kellett volna.
A parkoló felé indult el, de én rájöttem, hogy nem akarom, hogy ilyen állapotban vezessen.
- Még ne menjünk! -mondtam neki. - Sétáljunk!
- Dehogy sétálok!
- Én meg be nem ülök melléd! -vágtam vissza. - Te se ülj be most a kocsiba!
Gondolkozott egy kicsit, aztán elindult felém.
- Végig veszekedni akarsz? -kérdezte meg, és közben lehúzta a szeme elé a napszemüvegét. Miért kell ilyen jól kinéznie?
- Nem szeretem a konfliktusokat...szóval nem -válaszoltam.
- Azt hiszem itt van egy tök jó hely a közelben, menjünk oda...gyalog -tette hozzá.
- Ezek szerint te sem veszekedni akarsz? -fordultam felé mosolyogva.
- Nem terveztem.
Tervezni nem tervezte, de sajnos nem jött össze a békés sétálgatás, és kajálás sem. A pincér egyszer el is ment tőlünk, mert egyikünk sem hagyta abba a vitát, és nem rendeltünk. Roxi, Olivér, a buli, amiben nem volt ott, a bulik, amiben én nem voltam ott...egy szóval a féltékenység...az volt mindkettőnk legnagyobb problémája. Az egy dolog, hogy én féltékeny vagyok. Annyi lány figyelte őt most is, és mintha ő nem fogná fel azt, hogy milyen hatása van az emberekre...neki viszont egyáltalán nincs oka arra, hogy féltsen engem. Pontosabban de...mert csókolóztam Bencével...és ez a legrosszabb az egészben. Tudom milyen az, amikor  a párod megcsal, és most én is megtettem, ami megmérgezett mindent. Közben ahelyett, hogy megbánást tanúsítottam volna, támadtam őt, ugyanúgy mint ő engem.
- Értsd már meg, hogy Miáék is ott voltak! -beszéltem a mai napról. - Tudod ő milyen...szerintem egyikünk sem maradt volna ott filmezni, ha nem olyan erőszakos, mint amilyen.
- Ja hát az unokatesódnak mindig is a "kedvence" voltam -mondta ironikusan. - Olivér mivel érdemelte ki az imádatát?
- Hogy jön ez ide?
- Amiket mondasz...ő mindig ellenem van...de ezek szerint Olivért favorizálja -mondta, és közben a limonádéját kevergette a szívószállal. - Miért nem bír?
- De bír téged -hazudtam. - ...ha pedig nem bírna, akkor sem szólhatna bele a kapcsolatomba.
- Nem úgy néz ki.
- Milán! Ki akarsz te egyáltalán békülni velem? -kérdeztem halkan. - ...ha igen, nagyon rossz irányba megy ez a beszélgetés. Mindennel támadsz...még Miával is...
- Persze, hogy ki akarok...de nézd....nézd, ez engem nagyon kikészít! Sosem volt ilyen, hogy békülni akartam egy lánnyal. Vége volt, másnap jött egy másik!
- Na, látod! Ez az, ami meg engem készít ki! Annyira nem érezlek biztosnak...
- Nem bízol bennem? -nézett rám.
- De...
- De...?
- Én csak... nem tudom. Nem bízok teljesen benned...de legalább annyira magamban sem -fogalmaztam meg.
Megjött a kajánk, a pincér csodálkozva nézte, hogy épp nem öljük egymást, hanem emberek módjára beszélgetünk.
- Mit szeretnél? -kérdeztem tőle.
- Lenne értelme még bárminek, ha ezt a kis problémát sem tudjuk megbeszélni? -nézett fel.
- Nem tudom -válaszoltam. - Viszont azt igen, hogy nem akarlak elveszíteni!
- Én sem téged.
- Hiányoznál...meg ilyenek -suttogtam.
- Nem tudom....nekem is hiányoznál...de kell egy kis idő is...idő is, hogy átgondoljam.
- Mit kell itt átgondolni? -kérdeztem.
- Az opciókat.
- Milyen opciók vannak?
Milán gondolkozott egy kicsit, majd megvonta a vállát.
- Együtt, külön...külön barátokként, külön úgy hogy nem beszélünk...esetleg barátság extrákkal -tette
hozzá, és rám kacsintott. Mindketten elnevettük magunkat ezen. - Egy kis szünet...esetleg hosszabb szünet.
- Én a barátságodat mindenképp szeretném - szólaltam meg egy kis idő után.
- Az extrákat?
- Úgy biztos nem -ráztam meg a fejem. - Gondolkozzunk akkor!
- Hogy érted?
- Szünet... szünet, de legyünk itt egymásnak...és találkozzunk meg ilyenek...de semmi komoly.
- Ez akkor barátság extrákkal.
- Neeeem! -tagadtam le rögtön. - Csak barátokként talizzunk, és meglátjuk, hogy hogyan bírjuk egymás nélkül.
- Egy hónap?
- A suliig mondjuk? -kérdeztem vissza.
- Fura vagy, hogy ezt kéred....
- Nekem mondod?
- Mindig is tudtam, hogy különleges lány vagy.
- Erre a szünetre most nekem is szükségem van -mondtam.
- Tudod, hogy az mit jelent?
- Nem vagyok hülye.
Tisztában voltam vele, hogy mit jelent. Konkrétan egy szakítás...és még lehet, hogy össze fogunk jönni...valamikor... a jövőben....de semmiféle elszámolással nem tartozunk innentől a másik felé.
- Biztos? -kérdezte ezt megint.
- Igen!

~O~

Szünet ide, szünet oda, Milán még mindig ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjek a szülinapjára. Három napot dolgoztam, aztán úgy döntöttem meg is érdemelem a bulizást. A buli napján viszont elbizonytalanodtam. Képes vagyok én arra, hogy végignézem, ahogy más csajokkal kavar, esetleg pont Roxival?
Borzasztó volt belegondolni abba, hogy valaki mással láthatom...

Sziasztok! 
Véleményem szerint nincs olyan egy kapcsolatban, hogy szünet, de a karaktereim most mégis megpróbálkoznak vele. 
Elküldtem mindenkinek a meghívót a másik blogra, de szeretnélek emlékeztetni titeket, hogy azt már régen írtam, ezért szerintem nem olyan jó a minősége a Gimi 1-nek, mint ennek, a második résznek. Remélem, azért nem ábrándultok ki teljesen a történetből.;)
Köszönöm szépen a sok kedves kommentet, most is kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a részről! :) 
Puszi mindenkinek:* 

2015. július 6., hétfő

33.rész - Csak öt perc

- Szia -szóltam bele a telefonba. Alig hittem el, amikor megláttam Milán képét a képernyőmön az előbb, rögtön le is kellett ülnöm. A lélegzetemet visszatartva vártam, hogy beleszóljon a telefonba.
- Szia Lilla -köszönt, és már ennyiből is hallottam, hogy nem éppen józan állapotban hívott.
- Jól vagy? -kérdeztem rögtön, de közben elmosolyodtam azon, hogy felhívott részegen. Vajon mennyi alkoholt kellett ahhoz innia, hogy a büszkeségét legyőzve felemelje a telefont?
- Jaaa, jóóól, minden k*rva jóóó...vagyis nem... -folytatta, és utána azt hallgattam, ahogy vesz pár levegőt. - Hiányzol.
- Nekem is hiányzol -suttogtam.
- Én csak azt akarom elmondani, hogy.... nagyon szeretlek.
- Szeretlek, Milán -mondtam neki vissza. Fogalmam sem volt, hogy mennyire volt részeg, de nagyon
jól estek a szavai. Hiányzok neki, és szeret... nagyon szeret. Tomiék bulija óta most éreztem azt először, hogy van arra esély, hogy megmentsük a kapcsolatunkat.
- Sajnálok, mindent....tényleg.
- Nem kell -válaszoltam. - Hol vagy?
- Valami helyen... egy klub. Tényleg szeretlek.... Lilla, itt vagy? -folytatta.
- Itt, persze -válaszoltam. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
- Vigyázok, vigyázok. Ott van Sasa -jó volt tudni, hogy nem egyedül van ilyen állapotban. Fura zajok szűrődtek ki a készülékből, nem tudtam kitalálni merre van.
- Milán? -szóltam bele. - Itt vagy?
- Itt van Sasa.
- Akkor menjél... majd beszélünk otthon.
- Rendben! Érezd jól magad -tette hozzá kicsit később.
- Te is -válaszoltam, aztán vigyorogva kinyomtam a telefont. Bámultam a képernyőt, amíg el nem tűnt róla Milán képe.
Mia, és a tesóm egyszerre jöttek ki hozzám a nyaralónk teraszára, rögtön hatalmas zajt csapva. Hallottam, ahogy pakolásznak, üvegek csörrentek, és amikor kihúzták a székeket azok is hatalmas zajt csapnak.
- Kérsz egy sört? Vagy valami cider? -kérdezte a tesóm.
- Kérek -feléjük fordultam, hogy megnézzem a kínálatot. - Azt az almásat -választottam.
- Mit mosolyogsz? -kérdezte az unokatesóm, de ő ugyanúgy vigyorgott mint én.
Őszintén eddig is jó kedvem volt, mert nagyon jól éreztük magunkat a nyaraláson, de Milán teljesen feldobott ezzel a hívásával.
- Jól érzem magam -válaszoltam, közben azon gondolkodtam, hogy megemlítsem-e a hívást. - Most beszéltem Milánnal -fordultam feléjük, és törökülésbe húztam a lábamat. A tesómon nem láttam semmiféle reakciót, de Mia rögtön megforgatta a szemeit. Megköszörültem a torkom, jelezve, hogy még mindig nem tetszik, ha Milán ellen beszél, vagy cselekszik.
- Jóóóól van, bocsi -vonta meg a vállait.
- Mit beszéltetek? -nézett rám a tesóm, aztán kibontotta a sörét.
- Azt mondta hiányzok neki... és szeret -mondtam vigyorogva. - Természetesen tök részegen...de attól még lehet benne igazság, nem?
- Dehogynem -mondta Mia, és ezen meglepődtem. - Részegen őszinték vagyunk, nem?
- Elvileg igen.
- Azt sem tudom emlékezni fog-e rá reggel, de azért jól esett.
- Szerintem azt sem tudod, hogy ki szeretnél-e békülni vele -na ez volt az a Mia, akit én ismertem.
- Persze, hogy ki szeretnék. Mindennél jobban! -tartottam egy kis szünetet, aztán folytattam. - Legszívesebben visszacsinálnék mindent úgy ahogy volt, és el sem mentem volna abba a hülye buliba,
- Ott azért elég jól érezted magad! A probléma pedig az, hogy sosem fogod tudni visszacsinálni... megtörtént, mint ahogy az is, hogy megcsinálta azt a képet Roxival, és még ki tudja mit...most is együtt nyaralnak, nem?
- De sokan vannak! -mondtam gyorsan.
- Szerintem amúgy jól érezted magad a buliban...
- Alig láttál!
- De amikor láttalak elvoltál, pedig elvileg szomorúnak kellett volna lenned Milán miatt.
- Jól van csajok, ezt most hagyjátok abba! -mondta Zoli. - Nem ezért vagyunk itt. Majd Pesten foglalkozol Milánnal, de most inkább igyunk -mondta, és felemelte a sörét. - Persze csak mértékkel.
- Igazad van!
- Csak még egy dolog. Mi van Bencével? Szerinted Milán mit fog szólni, ha megtudja? -kérdezte Mia, és közben odaadta a cider-emet.
- Nem fogja! Senki sem látott minket a buliban, ő pedig remélem nem akkora hülye, hogy elmondja neki.
- Hazudni fogsz neki hónapokig, vagy éppen évekig? Ez nem szép dolog!
- Mia! Hagyjuk mááár! -szólt rá az öcsém.
Elgondolkoztam azon, amit mondott... és igaza van. Én titkolózni akartam amiatt, hogy megmentsem a kapcsolatunkat, közben meg lehet, hogy ez rossz ötlet. Milán viszont nem is tudhatja meg, mert akkor rögtön kidob... fogalmam sincs mit kéne csinálnom.
- Basszus -fordultam Mia felé.
- Srácok, hagyjátok már abba! Olaszországra, és a pizzára -emelte fel a sörét.
- A családra -tettem hozzá.
- ... és ránk, imádlak titeket -fejezte be Mia.
Épp összeérintettük az üvegeket, amikor apa kijött hozzánk a teraszra egy üveg borral a kezében.
- Gyerekek, miért nem ezt isszátok? Söröztök?
- Most azt kívántuk!
- Elég volt a borból.
- A pizzából is?
- Abból sosem elég...

~O~

Életem egyik legérzelmesebb nyaralásán voltam túl vasárnap este, amikor hazaértünk apuék házához. Egyrészt boldog voltam, mert nagyon jól éreztük magunkat, de mégsem tudtam teljesen feltöltődni a hét alatt. Csomót kattogtam Milánon, a hibákon, amiket elkövetünk, a hívásán, vagy éppen azokon a heteken, amiket együtt töltöttünk. Mindenképp meg akartam vele beszélni még a dolgokat, mert így nem érhet véget egy kapcsolat.
Este nyolc körül a tévé előtt ülve kajáltam, amikor csengettek. Fogalmam sem volt ki lehet az, csodálkozva sétáltam oda az ajtóhoz.
- Helló! -köszönt Tomi, amikor meglátott.
- Szia -köszöntöttem én is, és adtunk egymásnak két puszit. Egyértelmű volt, hogy Miához jött, de ő még fent volt az emeleten. - Gyere be, szerintem még fürdik!
- Oké, köszi!
Bementünk a nappaliba. az öcsém is kijött köszönni a konyhából.
- Leléptek, vagy mi?
- Hát én nem...de akkor Mia igen -néztem rá Tomira. Az unokatesóm nem mondott semmit.
- Csak beülünk valahova, mert rég láttuk egymást... nem tudom ide jön-e aludni, vagy a lakásba...
- Értem. Kérsz valamit inni? -kérdeztem. - Az öcsém majd ad, én szólok Miának! -mondtam és fel is mentem az emeletre.
Mia tényleg a fürdőben volt, két kopogás után beléptem hozzá.
- Itt van Tomi.
- Uuuh, már annyi az idő?
- Te nem vagy fáradt a bulizáshoz?
- Ah, szerintem csak kajálunk. Apud mikor viszi át a cuccainkat? Vagy elvigyem most?
- Nem tudom, szerintem reggel átvisszük kocsival. Hagyd itt! -döntöttem el a fejem.
- Ha véletlen ott alszok, akkor áthozod a bőröndöm? Ott van a vendégszobában!
- Persze!
Mia lerohant üdvözölni a barátját, én pedig elköszöntem tőlük, és úgy döntöttem itt az ideje elintézni egy hívást. Annyira reménykedtem benne, hogy Milán csenget...de csak Tomi volt az. Tudja egyáltalán, hogy felhívott részegen?
Letelt az egy hét... sőt, ő meg is szegte...de itt az ideje, hogy beszéljünk.
Megnyomtam a hívás gombot, és vártam egy ideig...már át is futott az agyamon, hogy nem fogja felvenni, és nyomjam ki a hívást, de aztán meghallottam a hangját.
- Szia Lilla! -köszönt.
- Szia.
- Mizu? Otthon vagytok?
- Aha...te is, ugye?
- Tegnap jöttünk.
- Jó volt? -kérdeztem.
- Igen...találkoztam anyámmal is, ami azért elég előnyös...legalább évente egyszer -rögtön elszomorodtam. Úgy tűnik, hogy Milánnak tökéletes élete van, és csomóan féltékenyek rá, közben pedig aki ismeri, tudja, hogy nehéz neki. - Nektek milyen volt?
- Elvoltunk, tetszett -válaszoltam röviden. - Örültem, amikor hívtál -mondtam halkan.
- Emlékszem, nyugi -szólalt meg egy kis idő után, aztán elnevettem magam.
- Mindenre?
- Nem...nem mindenre, de arra igen, hogy beszéltünk...
- És fogunk még?
- Most is beszélünk.
- Szeretnék veled találkozni! -mondtam neki. - Letelt az egy hét.
- Máris hiányod van?
- Te mondtad, hogy hiányzok...ha jól emlékszem...nagyon hiányzok -emlékeztem vissza, és rögtön elmosolyodtam.
- Holnap akarsz találkozni?
- Hááát, ha nem vagy nagyon elfoglalt, akkor igen.
- Délután az vagyok, de egy ebédhez mit szólsz?
- Tökéletes...csak ne olasz kaja legyen!
- Megbeszéltünk! -nevette el magát. - Délre ott vagyok.
- Oké -válaszoltam.

~O~

- Szia -Olivér nemcsak mosolyogva köszönt, hanem tartotta nekem az ajtót, amikor apuval berángattuk rajta a két hatalmas bőröndöt. - Jó napot!
- Szia!
- Helló! -köszöntünk mi is neki. - Apu, ő itt Olivér, Tominak az öccse! -kezet fogtak, közben én leültem a nagyobb bőröndre, ami Miáé volt.
- Segítsek? Szívesen felviszem őket!
- Még jó, hogy ennyi kondis fiú lakik a szomszédban -jegyeztem meg.
- Az lehet jó lenne, mert lekésem a megbeszélésem. Köszönöm -mondta neki az apukám, aztán odahajolt hozzám, és adott egy puszit a fejemre. - Vigyázz magamra, kicsim! Puszilom Miát!
- Átadom! Köszönök mindent!
Apám elrohant, aztán én feltápászkodtam a bőröndről.
- Felviszem mindkettőt.
- A kisebbet tudom vinni! -mondtam neki, és megfogtam a sajátomat.
Egész gyorsan felcipeltük őket a lakáshoz, amit pár csengetés után Tomi nyitott ki.
- Helló! -köszöntem neki vigyorogva.
Nem lepődtem meg, hogy itt van, és úgy különösen az öccse sem. Mind a hárman bementünk a nappaliba. Mia a konyhában pakolt, rögtön kijött hozzánk, amikor meglátott minket.
- Sziasztok! Úúúú, nagyon köszönöm!
- Jobban örülsz a bőröndnek mint nekem? -kérdeztem.
- Neked is örülök -ölelt át. - Szia Oli! -lépett oda a sráchoz, és őt is átölelte. - Mi a program srácok? Most akartunk megnézni egy filmet. Csatlakoztok, ugye?
- Hát igazából, én épp indultam edzeni -szólalt meg Olivér egy kis idő után, és összenéztünk. Mindketten tudtuk, hogy a Mia által kitalált programot már nem úszhatjuk meg.
- Király...azt tudod délután is! Lilla?
- Délig ráérek-mondtam.
Szóval így történt, hogy miután nagyjából kipakoltuk a bőröndöket, és a fiúk hoztak át kaját maguktól leültünk négyen megnézni egy filmet. Alig hittem el.
Észre sem vettem, hogy hogy szalad az idő, már a film vége felé jártunk, amikor megszólalt a csengő. Az órára néztem, és láttam, hogy negyed egy van.
- Basszus -motyogtam, és odasiettem az ajtóhoz. - Szia! -nyitottam ajtót Milánnak.
- Szia -mosolygott rám. Furán megöleltük egymást, de már bent volt, szóval biztos voltam benne, hogy látja  a többieket. Odaintegetett nekik, amikor Miáék kikiabáltak.
- Öt percet kérek! -suttogtam.
Biztos voltam benne, hogy ezen csodálkozik, mert tréningruhában, összekötött hajjal álltam előtte. Simán észrevehette, hogy kiment a fejemből.
- Gyere be addig -mondtam neki.  - Csak öt perc!

Sziasztok! :) 
Team Oli vagy Team Milán? Eléggé kiéleződött a helyzet. Vagy lehet megleplek titeket egy harmadik team-mel is?;) 
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltatok a részhez, és köszönöm a kommenteket amik az előző részekhez jöttek! 
A másik blogra kiküldtem egy csomó meghívót, elnézést, hogy csak most! Ide is írjon az, aki nem kapja meg, mert azt az e-mail címet nem nézem sűrűn.
Szép estét!:) 

2015. június 29., hétfő

32. rész - Chat

Levente Kiss beszéltem Milánnal.... összevesztetek v mi? valami baj van? 
Lilla Szabó hát...
Levente Kiss ne csináljátok már!!!!
Lilla Szabó ez van
Levente Kiss de mi volt a bulin? én nem értem...
Lilla Szabó mit mondott neked?
Levente Kiss semmi konkrétat, csak azt mondta, hogy most nem akar rólad beszélni
történt valami?  

Lilla Szabó igen...
Levi, annyira kivagyok.... átjössz este?? és elmesélem... 

Levente Kiss oké
Lilla Szabó ja nem, mert dolgozok... akkor majd Milán elmeséli 
Levente Kiss tőled is szeretném hallani, és lehetőleg most 
Lilla Szabó most mit mondjak? 
Levente Kiss hát, hogy mi történt.... 
Lilla Szabó akkora nagy hülye voltam
Levente Kiss akkor ő akarta ezt?
Lilla Szabó összevesztünk...
Levente Kiss na de min is?
Lilla Szabó most mesélném.... Tomis bulin történt az egész
Levente Kiss ott sem volt...
Lilla Szabó tudom, talán ez a legnagyobb baj
az egész azzal kezdődött, hogy megláttam egy képet, amit Sasa feltöltött. Elmentek bulizni hárman, pedig Milán azt mondta otthon lesz. A képen pedig Milán fogja Roxi derekát, a csaj meg teljesen rajta csüng.... 
Levente Kiss ez azért nem akkora bűn
Lilla Szabó ez még csak az este eleje...
Szóval, kiakadtam rajta, akkor már eléggé kivoltam, tudod... Sokat ittam. Lehet józanon nem lettem volna ennyire ki miatta, de utálom Roxit. Annyira rá van akaszkodva Milánra, ő meg hülye, és nem veszi észre
Levente Kiss Elmondtad már neki, hogy zavar?
Lilla Szabó Nem tudom, azt hiszem...
mindegy nem is ez a lényeg, hanem, hogy kiakadtam, és részeg voltam, és csináltam egy hatalmas hülyeséget... 
Levente Kiss elmondod, hogy mit?
Lilla Szabó el....csak ki fogsz akadni
Levente Kiss már most ki vagyok
Lilla Szabó de láttad, hogy sokat ittam nem?
Levente Kiss mint mindenki más....én is nagyon kész voltam, hidd el!
Lilla Szabó Láttam.:D 
Levente Kiss na, de mi volt?
Lilla Szabó Bence...
Levente Kiss Bence?
Lilla Szabó Bence
Levente Kiss mit csináltatok? 
Lilla Szabó lesmárolt, és én hagytam...sőt, ha így visszagondolok...még egész jó bosszúnak is tartottam
Levente Kiss ez komoly? 
Lilla Szabó igen
Levente Kiss bazdmeeeeg
Lilla Szabó ugye?
Levente Kiss Milán tökre kiakadt, mi?
Lilla Szabó a csók miatt? igen...az a képes dolog szinte szóba sem került. én csak annyit mondtam neki a végén már, hogy kurvára elegem van abból, hogy úgy érzem nem vagyok elég jó hozzá...
Levente Kiss ez butaság, te is tudod
Lilla Szabó nagyon haragszik rám...de az az érdekes, hogy én is rá... 
hazudott nekem...és megfogta Roxi fenekét azon a képen
Levente Kiss ahh most látom
lehet azt hitte te vagy, hasonlítotok
Lilla Szabó ugye? én is ezt látom...ez a csaj, olyan mint én.... ki tudnám kaparni a szemét
Levente Kiss te meg megcsaltad Bencével...még ha csak egy részeg csók is volt
Lilla Szabó ennyi erővel nekem meg fogalmam sincs arról, hogy mit csinált aznap este Roxival
Levente Kiss szerinted nem őszinte hozzád? 
Lilla Szabó dehogynem...
nem találok ki dolgokat, nyugi. hatalmas bűntudatom van, és vissza akarom csinálni az egészet. Annyira sajnálom....
Levente Kiss Én is...szerintem ebben az a leggázabb, hogy pont Bence...
Lilla Szabó ő smárolt le...utálom azt az embert 
Milánnak nem is mertem elmondani, hogy ő volt az. azt még mindig nem tudja
Levente Kiss ??? 
akkor mit mondtál?
Lilla Szabó azt, hogy egy haverja Tominak, akit nem ismertem, és ez az igazság....
tuti nem állna már velem szóba, ha elmondanám
Levente Kiss de tudod, hogy a haverja...
Lilla Szabó emlékszem, ott a bulin még az is a fejemben volt, hogy ráhajtok Petire... hogy Milánnak is fájjon egy kicsit....egyszer nem én akartam a megcsalt szerepében lenni...
bár ne ittam volna ennyit, mert egyáltalán nem jó érzés így utólag
Levente Kiss Korira célzol?
Lilla Szabó hát ja...
Levente Kiss Milán annyival jobb ember mint ő, és ezt te is tudod
nem mondom, hogy száz százalékig biztos vagyok benne, hogy sosem smárolt volna más lánnyal...de meglep, hogy te tetted meg ezt előbb, mint ő
Lilla, ezt kurvára elszúrtad
Lilla Szabó tudom... 
magamnak sem tudok megbocsájtani, és tőle sem várom ezt el... 
de ő meg akkor is ott volt Roxival
mit kellett volna hinnie a részeg énemnek? józanul sem tetszik az a kép, és még mindig nem szedték le
Levente Kiss de Milán kijelölte magát rajta...
azért nem akkora bűn, amit te csináltál...kivéve a Bencés részt, hogy pont ő
Milán pedig.... tényleg a fenekét fogja, én nem tudom... 
egyik sem számít nagy megcsalásnak
Lilla Szabó de...ugyanúgy kivoltam amikor Kori másik csajjal smárolt
Levente Kiss és visszafogadtad...kétszer is, ha jól emlékszem
Lilla Szabó ...
megbántam...Kori annyira összetört, lehet miatta nem tudok már bízni senkiben
Levente Kiss de csak azért csináltad, mert nem akartad, hogy ő csináljon valamit, és szar érzés legyen,  vagy mi? te is meg akartad tenni? 
Lilla Szabó fogalmam sincs, részeg voltam...nem emlékszem mindenre
Levente Kiss részegség nem kifogás...
Lilla Szabó tudom
Levente Kiss jó, én vagyok az utolsó ember, aki kioktathat ebben a témában, csak sajnálom
olyan aranyosak voltatok
Lilla Szabó vagyunk...azt beszéltük meg, hogy egy hétig most szünet
Levente Kiss nem akarlak elkeseríteni, de az nem feltétlen jelent jót...
Lilla Szabó tudom, és azt is, hogy haragszik... és én is rá...meg magamra is... 
Levente Kiss Angliába megy holnap, nem?
Lilla Szabó igen
Levente Kiss ti meg holnap olaszba....
Lilla Szabó "tök jó" lesz a nyaralás... 
tudod mi a fura?
amikor összejöttünk úgy éreztem, ő sokkal jobban oda van értem, és nem is értettem... Sound-on még csomószor Oli kattogtam... most pedig úgy érzem... nagyon rossz
úgy érzem, hogy most is ő akarja jobban megmenteni a kapcsolatunkat, pedig az én bűnöm volt nagyobb 
Levente Kiss jaj, szegénykém... 
Lilla Szabó átjössz TParty előtt? 
Levente Kiss aha, 4 -5 körül? jó úgy?
Lilla Szabó persze
Levente Kiss most viszont akkor megyek, lezuhanyzok. neked meg fel a fejjel! 
:) 
Lilla Szabó egy óra múlva dolgozok.... 

- Eljössz velem boltba? -kérdezte Mia, miután bekopogott a szobába. Lecsuktam a laptop-ot, ha már úgysem beszélgetek többet Levivel, aztán felültem az ágyon és felé fordultam.
- Annyira nincs kedvem. 
- Nekem sincs egyedül menni...
- Tudom...de te sokkal boldogabb vagy, mint én!
- Ne butáskodj már! -jött be a szobámba. - A vásárlástól csak jobban fogod érezni magad! Különben meg már letelt az az idő, amennyit Milán miatt szomorkodhatsz! 
- Két nap? Ennyi jár azért, mert megcsaltam egy haverjával aznap este, amikor megfogta Roxi fenekét egy képen, és hazudott nekem, ja, és azóta nem beszélünk....-hadartam. - Két nap?
- Holnap már a tengerparton leszünk, és azt szeretném, ha ott jól érzed magad! Nem ronthatjuk el a szüleid és a tesód nyaralását egy fiú miatt, akivel pár hete randizgatsz... -válaszolt idegesen. - Különben meg semmi sincs itthon az utazásra, és szerintem mindkettőnkre ráférne egy-két új ruha...
Igaza volt, ő napok óta kérlel, hogy menjünk el vásárolni, de mindig lemondtam.
- Még bármi lehet...nem mintha én azt akarnám, de tényleg...megbeszéltétek, hogy nyaraltok egyet, aztán megbeszélitek...
- Igen -helyeseltem.
- Na, akkor gyere!
Még mindig nem volt túl sok kedvem hozzá, de egy normális fürdőruhám sem volt.
- Délután meg pakolunk!
- És vasalni is kell -tettem hozzá. - De én dolgozok egytől...
- Ez az! Látod, hogy nincs neked időd itt lazsálni! -Mia felhúzott az ágyról, aztán magához ölelt. - Imádlak, te dilis... és nehogy szomorkodj csak egy percig is Milán miatt, vagy bármelyik másik pasi miatt a földön...van még belőlük több millió...és látod, hogy sokan odavannak érted!
- Én is imádlak -suttogtam a fülébe.
- Nem tettél semmi rosszat! -fogta a fejem a kezei közé.
Nekem már fogalmam sem volt... egyik percben bűntudatot éreztem, másikban pedig Milánra voltam mérges. Egyszer folytatni akartam, aztán abbahagyni...
Egy vásárlás, pont az kell nekem...aztán pedig egy hét napozás és fürdés a családommal... 

Sziasztok! 
Köszönöm szépen az előző részhez írt kedvességeket! :) Ti vagytok a legjobbak, úgyhogy úgy gondoltam, hogy most hamarabb töltöm fel a friss részt! 
Szép hetet kívánok mindenkinek! 
Puszi:)